-
1 φλόξ
φλόξ, ἡ, φλογός, die Flamme, jedes helle, hoch auflodernde Feuer; oft in der Il., z. B. δεινὴ δὲ φλὸξ ὦρτο ϑεείου καιομένοιο 8, 135; ἐπεὶ κατὰ πῠρ ἐκάη καὶ φλὸξ ἐμαράνϑη 9, 212; in der Od. nur 24, 71, ἐπεὶ δέ σε φλὸξ ἤνυσεν Ἡφαίστοιο; oft bei Hes.; Pind. Ol. 7, 48 u. sonst; Tragg.: von dem Blitz, καταιβάτης κεραυνὸς ἐκπνέων φλόγα Aesch. Prom. 359; ῥιπτέσϑω μὲν αἰϑαλοῦσσα φλόξ 994, vgl. 1019; von der Sonne, 22 Pers. 497; Soph. Tr. 693 O. R. 1425, vom Feuer; auch übertr., vom Leid, 166; φλὸξ οὐρανία, der Blitz, Eur. Med. 144, u. öfter; selbst οἴνου, Alc. 758; auch in Prosa, wie Plat. Tim. 67 c; φλόγα παρακαλεῖν, ἐγείρειν, Xen. Cyr. 7, 5,23 Conv. 2, 24; bei sp. D. auch im plur. nicht selten, wie in späterer Prosa, vgl. L. Dind. Xen. Conv. 2, 24; λύχνος ἔχων φλόγας ἀνακεχυμένας Ath. 475.
-
2 φλόξ
A flame of fire, Od.24.71, etc.;δεινὴ δὲ φλὸξ ὦρτο θεείου καιομένοιο Il.8.135
;τῆς δὲ [νηὸς] κατ' ἀσβέστη κέχυτο φλόξ 16.123
; ; more fully,φλὸξ Ἡφαίστοιο Il.17.88
, Od. l.c.;πυρός Pi.P.4.225
, E.Ba.8, Heracl. 914 (lyr.), Pl.Ti. 83b, etc. (but alsoφλογὸς αἰθέριον πῦρ Parm.8.56
); φλογὸς σπέρμα, of live charcoal, Pi.O.7.48; ἀναιθύσσειν, θύειν, E.Tr. 344, IT 1331; ἐγείρειν, παρακαλεῖν, X. Smp.2.24, Cyr.7.5.23;ἐμβαλεῖν τινι E.Alc.4
, Rh. 120;σβέσαι Th.2.77
;φ. ἀπέσσυτο Hes.Th. 859
;ἀπορρέουσα Pl.Ti. 67c
; φλογὸς ἀποσβεσθείσης ib. 58c: later in pl., flames, meteors, Arist.Mete. 341b2, Mu. 392b3, 400a30, Orph.L. 178, Nic.Fr.74.48.3 of other kinds of flame, φ. κεραυνία, οὐρανία, of lightning, A.Pr. 1017, E.Med. 144 (anap.); of the heat of the sun, A.Pr.22, Pers. 505, S.Tr. 696; flash of a miraculous cloud, Il.18.206; of precious stones,ψυχρὰ φ. Pi.Fr. 123.5
; the blade of a sword, LXX Jd.3.22, Aq., Thd.1 Ki.17.7.4 in similes and metaphors, φλογὶ εἴκελος, ἶσος, of fiery warriors, Il.13.330, 39; φ. οἴνου the fiery strength of wine, E.Alc. 758;φ. πήματος S.OT 166
(lyr.).II wallflower, Cheiranthus Cheiri, Thphr.HP6.6.2. -
3 μαραίνω
μαραίνω, aor. att. ἐμάρανα, auch H. h. Merc. 140; ἐμαρήνατο, Epigr. Iac. Anth. pal. III p. 967; perf. pass. μεμάρασμαι, Luc. Anach. 25 u. Plut. Is. et Os. 80, auch μεμάραμμαι, Pomp. 31, – eigtl. das Brennende auslöschen, ersticken, ἀνϑρακιήν, H. h. Merc. 140, pass. = allmälig zu brennen aufhören, vom Feuer. das allmälig zusammensinkt u. erlischt, φλὸξ ἐμαράνϑη, Il. 9, 212, πυρκαϊὴ ἐμαραίνετο, 23, 228; bes. von Krankheiten, ausdörren, aufreiben, verzehren, von der Fieberhitze hergenommen, νόσος μαραίνει με, Aesch. Prom. 600 (vgl. μαραίνεται νόσῳ, Eur. Alc. 201. 236); auch μάραινε δευτέροις διώγμασιν, vernichte ihn, Eum. 134; pass. allmälig verzehrt werden, hinschwinden, βρίζει γὰρ αἷμα καὶ μαραίνεται χερός, 270; πάνϑ' ὁ μέγας χρόνος μαραίνει, die Zeit vernichtet Alles, im Ggstz von φλέγω, Soph. Ai. 700; ὄψεις μαρᾶναι, die Augen auslöschen, blenden, O. R. 1328; auch πίνος πλευρὰν μαραίνων, O. C. 1260; sp. D., ὦ γῆρας, τί ποϑ' ὕστερον – ποιήσεις, ὅτε νῦν ὧδε μαραινόμεϑα Philodem. 12 (XI, 30); von der Lampe, Flacc. 3 (V, 5). – In Prosa im eigentlichen Sinne vom Flusse, μαραίνεσϑαι, austrocknen, Her. 2, 24; μαραινόμενα ἐξηφανίζετο Plat. Polit. 270 e; τὸ σῶμα οὐκ ἐμαραίνετο Thuc. 2, 49; σώματα μεμαρασμένα, Luc. Anach. 25; häufiger übertr., ἆρα ἀδικία φϑείρει τὴν ψυχὴν καὶ μαραίνει; Plat. Rep. X, 609 d; τὸ κάλλος ἐμάρανε ἡ νόσος, Isocr. 1, 6; oft bei Plut., ἀκμὴ μαραίνεται, ῥώμη, δύναμις, Fab. 2 Marc. 24 Nic. 13 Pomp. 49; πνεῦμα, läßt nach, Pyrrh. 15.
-
4 μαραινω
(pf. pass. μεμάρασμαι и μεμάραμμαι)1) тушить, гасить(ἀνθρακιήν HH.)
; pass. гаснуть, затухать, замирать(φλὸξ ἐμαρανθη Hom.; μαραίνεται ἥ κίνησις Arst.)
τὸ νοεῖν μαραίνεται Arst. — рассудок слабеет;πνεῦμα μαραίνεται Plut. — ветер затихает2) изнурять, иссушать, истощать(νόσος μαραίνει με Aesch.)
; губить, уничтожать(τινὰ διώγμασι Aesch.; ψυχήν Plat.)
3) pass. увядать(δάφναι μεμαραμμέναι Plut.)
4) ( о реках) пересыхать(τοῦ θέρεος Her.)
5) перен. сохнуть, чахнуть, угасать, гибнуть(νόσῳ Eur.)
-
5 μαραίνω
A , Epigr.Gr. 854 ([place name] Delos): [tense] aor.1 , S.OT 1328, etc.:—[voice] Med., [tense] aor. ἐμᾰρηνάμην (v. infr.):—[voice] Pass., [tense] fut.μᾰρανθήσομαι Ep.Jac.1.11
, Gal.7.691: [tense] aor.ἐμᾰράνθην Il.9.212
, Lyc.1231, etc.: [tense] pf.μεμάρασμαι Dsc.1.99
, Luc.Anach. 25, μεμάραμαι (leg. - αμμ-) v.l. in Dsc. l.c., Plu.Pomp.31: [ per.] 3sg. [tense] plpf.μεμάραντο Q.S.9.371
:— quench fire, ἀνθρακιήν h.Merc.l.c.:—[voice] Pass., die away, go slowly out, of fire, φλὸξ ἐμαράνθη Il.l.c.;πυρκαϊὴ ἐμαραίνετο 23.228
, cf. AP5.4 (Stat. Flacc.): distd. from σβέννυσθαι as that which goes out of itself, Arist.Cael. 305a11; of rays of light, Arat.862.II later, in various senses, ὄψεις μ. quench the orbs of sight, S.l.c.; esp. waste, wither, [νόσος] μαραίνει με A.Pr. 597
(lyr.);γῆρας ἁμὲ μαραῖνον ταριχεύει Sophr.54
; ;μάραινε [αὐτὸν] διώγμασι A.Eu. 139
;πίνος πλευρὰν μ. S.OC 1260
;πάνθ' ὁ μέγας χρόνος μ. Id.Aj. 714
(lyr.), Philem.240;ἀδικία φθείρει [τὴν ψυχὴν] καὶ μ. Pl.R. 609d
:—[voice] Med.,νέους ἐμαρήνατο δαίμων IG5(1).1355
([place name] Abia):—[voice] Pass., waste away, καμάτοισι (v.l. ὑπὸ νούσοις) Emp.[156.3]; ;τὸ σῶμα οὐκ ἐμαραίνετο Th.2.49
, cf. Pl.Plt. 270e; but also of a tumour, disappear, Hp.Epid.7.84; αἷμα.. μαραίνεται χερός blood dies away from my hand, A.Eu. 280; of a river, dry up, Hdt.2.24;μ. ἡ κίνησις Arist. Pr. 901a26
; of a musical sound, die away, ib. 921b15;τὸ νοεῖν μ. Id.de An. 408b24
; of winds and waves, abate, Plu.Pyrrh.15, Mar.37; of wine, lose its strength, Id.2.692d;κῦδος μαρανθέν Lyc.1231
, cf. 1127; μ. ἀκμή, δύναμις, Plu.Fab.2, Caes.3;τῶν ἐπιθυμιῶν καὶ ὀργῶν μεμαρασμένων Porph.Abst.3.26
. (Perh. cf. Lat. morbus; signf. 11 may be the earlier in origin.)Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > μαραίνω
См. также в других словарях:
μαραίνω — (AM μαραίνω) 1. κάνω ένα φυτό να χάσει τη θαλερότητα του, συντελώ στο να ξεραθεί ένα φυτό (α. «ο ήλιος μάς μάρανε τα λουλούδια» β. «ἐπὶ ἀνθέων τών μαραινομένων», Ερμογ.) 2. μτφ. κάνω κάποιον ή κάτι να χάσει τη ζωτικότητα και τη φρεσκάδα του,… … Dictionary of Greek